Ferruccio Lamborghini az olasz légierőnél volt repülőgép-szerelő a második
világháborúban, zseniális mérnök és aranykezű ezermester hírében állt. Az
üzleti érzéke sem volt rossz: a háború után nagy bizniszt csinált abból, hogy
kiszuperált harci járműveket vett meg fillérekért a hadseregtől, majd mező-
gazdasági gépekké alakította át őket. Erre céget is alapított Lamborghini
Trattori néven. A cégnek jól ment, mert traktorokra nagy szükség volt a háború
után a mezőgazdaságban, alapanyag meg bőven volt a hadsereg leselejtezett
állományában. Az ötvenes évek közepére annyira felfutott az üzlet, hogy a cég
a legnagyobb olasz mezőgazdasági gépgyártók közé küzdötte fel magát,
Lamborghini pedig ezzel párhuzamosan dúsgazdag lett. Autóbolond és milliomos
lévén természetesen luxussportautók vásárlásával ünnepelte meg mindezt.
Az első ilyenje egy Ferrari 250GT volt 1958-ban.
Lamborghininek meglepő módon egyáltalán nem jött be a Ferrari, túl hangosnak
és kényelmetlennek találta. Amikor a kocsijában elromlott a kuplung, természetesen
nem szerelőhöz vitte, hanem ő maga szedte szét, és arra döbbent rá, hogy a
tengelykapcsoló szerkezetben pontosan ugyanazokat az alkatrészeket használja
a Ferrari, mint ő a traktoraiban. Egyenesen a Ferrari alapítójához, az egykori
legendás autóversenyző Enzo Ferrarihoz ment reklamálni, aki viszont elég megalázó
módon rázta le. 'A probléma nem az autóval, hanem a sofőrrel van'.– forrázta le a
leendő konkurensét, és azt ajánlotta neki, hogy foglalkozzon inkább a traktoraival.
Lamborghini bosszút esküdött. Energiát és pénzt nem kímélve leigazolta a Ferrari
öt legjobb mérnökét, és kiadta nekik az utasítást: tervezzenek és építsenek neki
egy sportautót, V12-es motorral, 240-es végsebességgel, amivel úgy tud
végighajtani az Autostrada del Solén (ez a Nápolyt Milánóval összekötő autópálya),
hogy az nem rázza ki a lelkét, mint egy vacak Ferrari. A kényelem egyébként azóta
is a Lamborghini védjegye, Ferruccio ragaszkodott is hozzá, hogy ne gyártsanak
versenyautót, csak olyat, amivel luxuskörülmények között lehet száguldozni.
Az eredmény és a nemes bosszú Enzo Ferrari szavaiért az 1963-ban
bemutatkozó Lamborghini 350 GT lett. 120 darabot adtak el belőle, mindegyiket
jelentős veszteséggel: Lamborghini azt akarta elérni, hogy az autója ne csak
gyorsabb, kényelmesebb és luxusabb, de olcsóbb is legyen, mint a Ferrarik.
A következő modell, a Miura már igazi kasszasiker volt, Ferruccio számítása
bevált, hamarosan nagyjából egyenlően kedvelt lett a két márka a
szupergazdagok között.
A két olasz sportautógyártó azóta is nagy vetélytársnak számít, de már rég nem
a Ferrari és Lamborghini család tulajdonában vannak. A Ferrarit 1969 és 2008
között vásárolta fel darabonként a Fiat (bár 10 százalék a mai napig Enzo
Ferrari fia, Pietro tulajdonában van), Lamborghini pedig az 1973-as olajválság
idején kényszerült eladni a céget svájci és francia befektetőknek.
A Lamborghini később csődbe ment, aztán megvette a Chrysler, később indonéz
kézbe került, 1998 óta pedig az Audi tulajdonában van.
Ezt Ferruccio Lamborghini már nem élte meg, 1993-ban meghalt szívrohamban.
Amikor 1972-ben a cég 51 százalékát eladta, a többségi tulajdonrészéért
600 ezer dollárt kapott.
Ma a Lamborghini legdrágább modellje, a Veneno Roadster használtan 7,4 millióba kerül.
Forrás: www.index.hu